Végszó

Kedves kirándulók, ha már úgyis ezt a szót használom!^^

 Elérkeztem az elköszönéshez, úgyhogy össze kell szednem minden értelmes gondolatfoszlányomat, hogy ne úgy fogalmazzak, ahogy amúgy beszélek. (tehát konkréten ösznye-viszna) Mivel a bejegyzést köszönetnyilvánításnak kereszteltem el, (aztán átírtam, mert azért ez túlzás...) ezért nem ártana, ha ezt a témát helyezném előnybe. Első sorban a történet ihletadóit említeném meg. Rengeteg sok iskolaváltáson vagyok túl, de a hozzám legközelebb álló osztály, a Veszprémi Rózsa Úti Ált. Isk. 8.b-je volt. Tavaly nyáron is szívesebben mentem velük kirándulni Pécsre, mint az akkori osztályommal. Az ott történt események adtak ihletet, bár hogy őszinte legyek, nem minden cselekmény egyezik a valósággal. Csak a fő szál, és néhány karakter. Ha már a karaktereknél tartunk... Külön köszönet azoknak, akikről valakit mintáztam! Külön megemlítést én kihagyom, mivel a nagy részüknek egyébként sincs fogalmuk arról, hogy a történetben szerepet kaptak.c: Köszönöm szépen Tündinek, Zolinak, Heninek és Botinak, valamint G-nek! Igen, G-nek. Bár sosem jártam a valóságbeli G-vel, köszönettel tartozom neki. Ő az egyik olyan személy, aki tudja, hogy általa formáltam meg a karaktert, és ez elég bizarr... De nem is igazán kívánom belekeverni a magánéletem, úgyhogy csak annyit mondok, hogy köszönöm neki azt a sok tapasztalatot, amit tőle kaptam! Hogy valamilyen szinten átalakított olyanná, amilyen most vagyok, és hogy megismertette velem a máig is kedvenc zenekaromat; a Linkin Parkot! És ha már Linkin Park... Köszönöm, hogy nagyrészt ők húztak ki az írói válságból, és... Hát hogy vannak.c:

 Köszönettel tartozom József bácsinak is, hiszen ő is egy valós tanár, akit egyébként imádok, még ha ez a történetből nem is igazán jött le!^^'

 Ha kérdeznétek, hogy kire hasonlítok leginkább, nem Lizát mondanám. Sokkal talpraesettebb karakter, mint amilyennek én látom magam. Én inkább Kiki szeleburdiságával hoznám összefüggésbe szerény személyemet. 

 Na, de ennyit magamról, és a valódi 8.b-ről. Térjünk hát RÁTOK, kedves olvasók, hiszen a legnagyobb köszönettel mégis nektek tartozom!^^ A történetet alapjáraton viszonylag sablonosnak tartom, hiszen egy egyszerű lány életébe nyerhettetek betekintést. Azonban rendkívül meglepett, hogy mégis majdnem ötven feliratkozóval gazdagodott, eme szerény blog, a végére. Borzasztóan jól esik az a sok kedves komment, amiket tőletek kapok, és elnézést, ha nem válaszoltam meg néhányat! Köszönöm türelmeteket, hogy hosszú szünetek után is kitartottatok mellettem, és végül most itt vagyok, és általatok fogalmazhatom meg ezeket a végső sorokat! Köszönöm, hogy szerettek, és minden egyéb eléggé elcsépelt duma... Bár nem egy több száz feliratkozóval rendelkező blog ez, mégis úgy érzem: tartozom ennyivel.

 Néhány nyitott kérdés még maradhatott a történet során, például, hogy akkor most kik, melyik gimnáziumba kerültek? A csapat felbomlott, ez tény és való. Azonban egy csepp jelenet van a történetben, melyre valamelyest választ kaphattok: ,,A gimi. Mostanában elég nagy téma lett, hogy ki, hova megy, de sajnos az osztály eléggé szétszakad. Én, ha jól tudom, Robival, Ábellel, Kikivel és Ákossal fogok egy helyre járni. Szerintem ez édeskevés a tizennyolcas létszámhoz képest."

 A utolsó részből kiderül, hogy Balázs is annak a gimnáziumnak a tagja lesz!^^ Mivel nem akarom Cintit, Tündit és Botit szétszakítani, a fejemben ők is egy helyre kerülnek, azonban G megint csak egy harmadik helyre kerül. Mivel a kapcsolata viszont szinte tökéletes Cintivel, beláthatatlan ideig együtt lesznek, mert így is megoldják!^^ Ezt viszont már tényleg a ti fantáziátokra bízom.c;

 Másik kérdés, (igazából nem tudom, mennyire érdekel titeket, de azért hátha) hogy mi lehet az az üres Fényképalbum opció? A válasz egyszerű. A kirándulás legemlékezetesebb pillanatai kerülnek oda, kutatott képek formájában. Igyekszem úgy válogatni őket, hogy ne látszódjon rajtuk tisztán a karakter arca, mert szerintem az általatok elképzelt szereplők a legtökéletesebbek.^^ Szóval türelem, arra is nemsokára fény derül.

 Hogy lesz-e folytatás? Erre az egyszerű válasz; nem lesz. A történet címe, Az utolsó kirándulás volt, és még így is belelógott az évzáró, mint végső lezárás. Örömmel fogadtam, a sok csalódott kommentet, de szerintem így volt kerek, így még csak minimális visszatérés sincsen tervbe véve. Azért remélem, nem utáltok annyira!^^'

 Tehát még egyszer köszönöm mindent, mindenkinek, meg minden, (meg szóismétlés) és remélem, a ti utolsó kirándulásotok is olyan jól sikerül(t), mint Lizáé!^^

Üdvözlettel az író: Miharu